2026-08-03
Nyolc hónappal súlyos térdsérülése után Szöllősi-Zácsik Szandra ismét a csapattal készül. Az elmúlt időszak a rehabilitációról, a türelemről és a fokozatos visszaépülésről szólt, most azonban egy új fejezet kezdődött számára: újra együtt dolgozhat a csapattal, pályára léphetett az első felkészülési mérkőzésen, és napról napra egyre közelebb kerül ahhoz a formájához, amelyet saját magától is elvár.
„Már az első edzéstől kezdve itt vagyok a lányokkal. Nagyon jó érzés volt újra közöttük lenni. Csapatjátékos vagyok, úgyhogy ez a hét és fél hónap, amit egyedül kellett végigcsinálnom, nagyon nehéz volt. Jó érzés volt érezni, hogy visszavárnak engem, minden apró sikernek együtt örülnek velem, és minden jó dologért megdicsérnek. ” – mondta Szöllősi-Zácsik Szandra.
A hosszú rehabilitáció során végig az volt a cél, hogy fizikailag a lehető legjobb állapotban térjen vissza. Szandra úgy érzi, ezt sikerült is elérnie, ugyanakkor tisztában van vele, hogy a teljes visszatéréshez fejben is át kell lépnie egy fontos határt.
„Fizikálisan mindent megtettem azért, hogy ne legyen lemaradásom. Az összes előírt edzést végigcsináltam, így ezen a téren nincs hiányérzetem. Inkább fejben kell még dolgoznom magamon. Bizonyos kontakthelyzeteknél még érzem, hogy van bennem egy kis félelem.” - mondta Szani.
A felkészülési időszak éppen ezért különösen fontos számára. Ezek a hetek nemcsak a fizikai terhelés fokozatos növeléséről szólnak, hanem arról is, hogy újra természetessé váljanak azok a mozdulatok és szituációk, amelyeket korábban gondolkodás nélkül hajtott végre.
„Pont erre jó ez az időszak. Szükségem lesz egy olyan helyzetre, amikor egyszer csak átkapcsol az agyam, és azt mondom magamnak: ettől már nem kell félni, minden rendben van.”
Korábbi interjúnkban Szandra úgy fogalmazott, hogy számára a valódi visszatérés nem az első pályára lépést jelenti majd, hanem azt a mérkőzést, amikor úgy érzi: ismét önmaga tudott lenni. Ez a cél most sem változott, ezért a visszatérés minden egyes lépését tudatosan építi fel.
Az első felkészülési mérkőzésen már pályára léphetett, ugyanakkor a terhelés még szigorúan kontrollált.
„Nyolc hónap telt el a sérülésem óta, így már az is nagy dolog, hogy pályára léphetek. Lépésről lépésre kell haladnom, de érzem a fejlődést. Három hete edzek újra a csapattal, és már most érzem, hogy az első héthez képest mennyivel több hasznos dolgot tudok hozzátenni az edzésekhez.” -mondta Szandra.
A visszatérés első mérkőzése különleges élményt jelentett számára. Egyszerre volt benne izgatottság, bizonytalanság és öröm, hiszen hosszú hónapok után ismét meccshelyzetben léphetett pályára.
„Kettős érzés volt bennem. Egy kicsit tartottam attól, hogy mit fog belőlem kiváltani ez az egész, ugyanakkor fantasztikus érzés volt újra a lányokkal együtt pályára lépni. Már nemcsak az edzéseken lehettem ott velük, hanem a mérkőzésen is, és ez nagyon sokat jelentett.” - emlékezett vissza Szani.
Az előző beszélgetésünk idején Szandra még egy nehezebb időszakon ment keresztül, amikor úgy érezte, éppen egy mélypont közepén jár. Most, hónapokkal később már egészen más szemmel tekint vissza arra az időszakra. Megkérdeztük, üzenne-e valamit akkori önmagának?
„Nagyon sok mindenen átmentem már az életem során, ezért bíztam benne, hogy ebből is ki fogok jönni. Ha valamit üzenhetnék az akkori Szandrának, csak annyit mondanék: “Mindenhonnan van kiút.” - zárta gondolatait Szani.
A visszatérés folyamata még nem ért véget, de újabb fontos mérföldkőhöz érkezett. Az egyéni rehabilitáció hónapjai után ismét a csapat mindennapjainak részese lehet, és minden egyes edzéssel, minden egyes pályán töltött perccel közelebb kerül ahhoz a pillanathoz, amikor már nem a sérülésére, hanem kizárólag a játékra kell figyelnie.
Szöllősi-Zácsik Szandra számára a cél továbbra sem változott: türelmesen, lépésről lépésre haladni előre. A cél már nem a visszatérés, hanem az, hogy újra a tőle megszokott játékkal segítse a MOL Esztergomot.
__
#molesztergom #esztergomhandball #ekc
